Tündéri Gyereknap 2025
- encomolnar
- Jun 3
- 2 min read
Tündéri Gyereknap Kamaraerdőn – ahol a mesék életre keltek 2025. május 31-én Kamaraerdő szívében valami egészen különleges történt: a Hosszúréti-patak partja egy napra tündérek, manók és gyermeki kacajok birodalmává változott.












A Tündéri Gyereknap nemcsak egy rendezvény volt – egy valódi csoda, ahol a természet, a játék és a szeretet összefonódott. A zöld lombok árnyékában csillogó szemű gyerekek szaladtak mezítlábas álmuk után, miközben a felnőttek is elmosolyodtak – mintha ők is újra hitték volna: a varázslat igenis létezik.








A programok gazdagsága mindenkit elvarázsolt: Pónilovaglás: a legkisebbek szívét nyerte meg egy puha orrú, barátságos paripa hátán, Buborékház: ahol a színes lufik meséket suttogtak a levegőbe, Vidámpark és játszószigetek: ahol a kalandvágyó felfedezők nevetve próbálták ki az izgalmas játékokat, Mentőautók: a hétköznapok hősei Hűsítő medence Lovasbemutatók: ahol az összhang és az elegancia lenyűgözte a nézőket, Történelmi bajvívók: akik izgalmas jelenetekkel idézték meg a régmúlt hőseit. A színpad is a varázslat otthonává vált: A Pódium Színház kedves ismerősként hozta el Dr. Bubót a színpadra, A Napraforgó Meseszínház manókat, tündéreket és derűt csempészett a közönség szívébe, Vitéz László bábjai pedig kacagásban fürdették a gyerekeket – és a felnőtteket is.












A patakparti fák közül pedig valóban tündérek és manók érkeztek – mintha mindig is itt laktak volna, csak eddig titokban figyelték a gyerekek álmait. És nem is akárkik jöttek el ezen a napon! Megérkezett a Béke Tündér, aki nemcsak jelenlétével, hanem egy különleges, szívet melengető üzenettel érkezett a gyerekekhez:
„ Gyerek kapaszkodjatok össze a szeretet erejével – mert ti vagytok a világ fénye.”
– suttogta lágyan, és szavai, mint láthatatlan szárnyak, végiglebegtek a patakparti lombok között. A Hála Tündér is ott volt, kezében a Hála párná és velük érkezett a Szeretet Tündér is, aki mosolyában az otthon melegét, tekintetében az elfogadás fényét hozta el mindenkinek. Nem maradhatott ki a két kopé manó sem: – Akkordó, a zene manója, aki hangjegyekkel keltette életre a szívek ritmusát, – és Misi manó, aki mindenkit megnevettetett csínytevéseivel, de a szíve aranyból volt.










Az este csúcspontja a Romano Glaszo együttes koncertje volt, ahol a roma népzene és világzenei harmóniák szívet melengető ereje megállította az időt. A tánc és taps egy közös ritmusban forrt össze – családok, barátok, ismeretlenek ölelte egymást a zene szárnyán. Ez a nap több volt, mint ünnep – egy emlékezetes közösségi élmény, ahol a gyermeki öröm, a felnőttek megbecsülése és a természet szépsége egyetlen szívveréssé vált. Itt mindenki hazatalált – legalább egy pillanatra – abba a világba, ahol minden lehetséges. Köszönet illeti mindazokat, akik velünk álmodtak, terveztek, építettek és szeretetből adtak – önkénteseknek, fellépőknek, támogatóknak és a résztvevő családoknak, akik nélkül ez a varázslat nem jöhetett volna létre. Találkozzunk jövőre is – mert ahol a szeretet otthonra lel, ott a tündérek mindig hazatalálnak.
Fotókért ismét köszönet: Balogh-MOlnár Enikő - Paper plane Photography
Comments